Az kijárási korlátozások számtalan megoldási kísérletet hívtak életre és kreativitásra ösztönzik azokat, akik az intézkedések ellenére is társasági életet szeretnének élni. Összesen több tízezer tagot számláló online közösségek alakultak abból a célból, hogy ilyen eseményeket rendezzenek, és ezekről az eseményekről információt cseréljenek. A közösségek tagjai olyan, többnyire magyar állampolgárságú, egyetemista korú fiatalok, akik a korlátozások ellenére szeretnének közösségi életet élni, szórakozni. Az említett szociális csoportok közül a legtöbb tagot számláló csoporttal megismertettem a kutatásom célját, akik készségesen partnereim voltak abban, hogy részt vegyenek a kutatásomban egy kérdőív kitöltésével. A kérdőív kitöltése online, a részvétel pedig önkéntes és anonim módon történt. Semmilyen, a személyek beazonosítására alkalmas adatot nem vettem fel a kitöltőktől, és a kitöltésért anyagi javadalmazás nem járt.
A kutatási megkezdéséhez szükséges szekunder információk a gyülekezések számát szemléltető statisztikai adatbázisok, és a mentálhigiéné alakulását szemléltető átfogó szakirodalmak voltak, ezek alapján fogalmaztam meg a saját kutatási kérdésemet, és a saját kutatásomat erre építve végeztem. A kérdések három csoportra oszthatók: elsőként a demográfiai adatokat vettem fel: nem, életkor, állampolgárság, illetve foglalkozás. Ez után a kitöltőket a konkrét, diagnosztizált mentális egészségügyi kondícióikról kérdeztem, beleértve ebbe a szomatikus és mentális betegségeket és rizikófaktorokat is.
A harmadik részben a társasági életük jellemzőiről kérdeztem őket.: milyen jellemzői voltak annak a pandémia előtt, és hogyan írnák azt le jelenleg. Itt olyan konkrét, számszerűsíthető tényezőkre kérdeztem rá, mint gyakoriság, az adott társasági eseményen eltöltött idő, illetve érdeklődtem a gyülekezés típusáról és jellemző helyszíneiről is. Tekintve, hogy a kitöltőim egy olyan közösség tagjaiból kerültek ki, akiknek nem titkolt célja társadalmi gyülekezéssel járó eseményeket szervezni a korlátozások ellenére, az események gyakoriságával kapcsolatos hipotézisem az volt, hogy nem mutatkozik szignifikáns eltérés a pandémia előtti és a jelenlegi gyakoriság között.