A koronavírus-járvány kezdete óta számos országban karantént rendeltek el. Mind a karantén, mind a járvány fokozott érzelmi reakciókat válthat ki: szorongást, a hangulati élet nyomottságát, haragot, reménytelenséget, ingerültséget. Poszttraumás állapot is kialakulhat, különösen a karanténba zárt gyermekeknél, illetve egészségügyi dolgozóknál. A karantén közben a legfõbb stresszforrás a járvány ismeretlensége, kontrollálhatatlansága és a tájékoztatás hiányából adódó bizonytalanság. Ezzel szemben karantén után a tisztaságmánia és az egészségszorongás fokozódhat, az anyagi veszteségek és nehézségek egzisztenciális szorongáshoz, alkohol abúzushoz vezethetnek. A karantén következményeinek enyhítésében társadalmi szinten a legfontosabb teendõ a pontos és gyakori tájékoztatás, a karantén védõhatásának hangsúlyozása és lehetõ legrövidebb ideje, védõfelszerelés és források biztosítása.
Mivel a járvány idején az egészségügyi dolgozók extrém terhelésnek vannak kitéve, fokozott figyelemmel és megbecsüléssel kell feléjük fordulni. Mind számukra, mind a lakosság mentális egészsége védelmében elengedhetetlen telefonos lelkisegély-szolgálatok felállítása. A lelki egészség megõrzése járvány idején különösen fontos. A pozitív pszichológiai kutatások eredményei szerint a következõ tényezõk segíthetnek a rendkívüli helyzettel való megküzdésben: a szorongás normalizálása, a katasztrofizáló gondolkodás csökkentése, strukturált napirend kialakítása, felelõs hírfogyasztás, hála és önegyüttérzés kialakítása. A relaxáció, a mindfulness technikák, valamint a testmozgás szintén nélkülözhetetlenek a világjárvánnyal való megküzdésben.
A rendkívüli helyzetben a hatóságoknak körültekintõen kell mérlegelni, hogy a kötelezõ tömeges karanténnak (kijárási tilalomnak) nagyobb legyen a hozama, mint az ára, vagyis amennyire lehetséges, a pozitív hatásai érvényesüljenek azzal a pszichés teherrel szemben, amit az elzártság, magány vagy egyedüllét jelent.